Valahol a Tatabányai Bárdos László Gimnáziumon is túl, volt egyszer egy zűrosztály. A sulit elöntötte a HOMÁLY.
     De valahol a suli mélyén ott lapult a 6.a, vagyis a zűrosztály, és várta a következő szörnyű órát a kémiai fegyvertant.
Ahogy a tanár belépett a legújabb sorozat zokni pisztolyával,
Bálint elröhögte magát, megpillantván a tanár legújabb művét.
Ezt az oktató persze nem vette „csak olyan bóknak”, ezért Bálintra irányította biofegyverét, amely szerencsére visszafelé sült el.
A többiek nevetni kezdtek.
-Ebből elég!- mondta a rák formájú fej, ami a tanárnőhöz tartozott.
-Na de tanárnő miért kéne abba hagynunk a röhögést? -kérdezte vihogva Imi.
-Hisz, csak most kezdtük.- mondta  Hedia ártatlan arccal.
A tanárnő mérgesen besétált a szertárba. Az alatt mindenki helyet cserélt egyik padtársával. A tanár zörgött a szertárban, mindenki sejthette mit csinál, mert mindenki lehajolt a pad alá és nem hiába: Felrobbant minden ablak, a tábla, és persze 2 perc múlva megjelent a tanár kezében egy löttyel teli lombikkal.
-Ez működik! –mondta, s közben bele öntötte az üveg felét a szájába.
Hirtelen elkezdett pattogni a bőre, kipiroslott majd átváltozott kígyóbőrré. A tanár feje rák alakzatból hirtelen egy kobra fejéhez hasonlított. A diákok nem hogy megrémültek, hanem még nevettek is rajta. De a kígyó támadott…

folytatás következik…